Veszprémi vár
![]() |
Fotók-Kovács Zoltán. /A képek szerzői jogvédelem alatt állnak/ |
Már a XI. században jelentősebb település alakult ki a Séd patak mentén, amit Szent István királyunk az egyik katolikus püspökség székhelyének jelölt ki. A Szent Mihály-székesegyházat oltalmazó várfalak a meredek szakadékos hegyoldalak szélén húzódtak végig. A XIII. század végén sokat szenvedett a veszprémi püspökség a nagyhatalmú Csák nemzetségtől, akik az ellenpárti Kőszegiekhez tartozó egyházat kirabolták és felgyújtották, sok egyházfit legyilkolva. Miután Anjou Károly király a XIV. század első harmadára legyőzte a tartományurakat, Veszprém vidékére is béke költözött, megindultak a jelentősebb helyreállítások. Virágzása a XVI. században hirtelen véget ért, amikor az országot bekebelezéssel fenyegető török hódítók egyre közelebb nyomultak hozzá. A hódoltság korában összesen tizenhétszer cserélt urat a veszprémi vár. A közeli Székesfehérvárral és Várpalotával együtt a török hódítók dunántúli uralmának kulcsát jelentette, ezért meghódításáért nem sajnáltak semmilyen anyagi és emberáldozatot. A veszprémi püspökök a mohácsi csata utáni években a biztonságosabbnak ítélt sümegi várba menekültek el, így a továbbiakban Veszprémben a Habsburg császár és király által kinevezett várkapitányok parancsoltak, épületeiben főként a nagy létszámú helyőrség lakott. Első török ostromát 1552-ben szenvedte el. Mivel három oldalról mély sziklaszakadék határolta, csak dél felől támadhatták eredményesen, ezért itt emelték legkorszerűbb védőművét, az ágyúk számára kialakított olaszbástyát. A kuruc szabadságharcok alatt Heister császári generális csapataival elfoglalta, majd puskaporral felrobbantatta védműveit. |
![]() |
Fotók-Kovács Zoltán. /A képek szerzői jogvédelem alatt állnak/ |