Töttöskáli templomrom (Szentbékkálla)

1290-ben vagy 1296-ban említik először a falut Thwtheus néven. 1338-ban a Theutheus, 1380-ban Teutuskal, 1488-ban pedig Thythews név kerül elő. Az elnevezés Kál része nyilván a Kál horkára és családjára utal. Az ő nemzetségük több környékbeli település névadójaként is szerepel, például: Örskál (ma Kővágóörs), Szentvidkál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Köveskál, Sóstókál (valószínűleg azonos Sásdikállal) és Kerekikál. A Töttös is személynévi eredetű, valószínűleg a növényi "tő" szó egy továbbképzett alakja.
Maga a rom XII-XIII. századi, azaz Árpád-kori lehet. Egyik forrásunk szerint találtak a rom körül egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot, amelyt ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Eleinte királyi udvarnokok lakják a környező falut, amely 1341-től a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerül. Egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású, bejárata a nyugati részén állott, ahol a leírások szerint kegyúri karzat is állott két tartópilléren. Utóbbiak nyomaira nem nagyon leltünk, sajnos a templom belseje elég gazos állapotú nyáron, illetve a falakról lehulló törmelék is borítja azt. 1531-ben török támadás érte a falut, amely elnéptelenedett, temploma romossá vált, de később újra települt, és a templomot is helyrehozták. Békefi leírása szerint 1876-ban már romos.
Bár a rom területe elég elhanyagolt, a falmaradványok és a környező kilátás a Káli-medencére egyedülálló.