Tihanyi barlanglakások

Tihany és a Tihanyi-félsziget a Balaton igazi ékszerdoboza, megannyi látnivalója között találjuk a tihanyi barlangkások épületegyüttesét. A levendulamezők, az apátság, a gejzírkúpok és két Árpád-kori templomromja, az apáti templomrom és az újlaki templomrom mellett méltó helyet foglalnak el ezek a régi időkben készített remetelakok. A tihanyi barlanglakások a X-XI. század környékén keletkeztek, bizánci rítusú szerzetesek (tévesen baziliták) lakták azokat a XIV. századig. Feltehetően I. András királyunk (1046-1060) telepítette ide őket a Kijevi Nagyfejedelemség területéről, ahol ő maga is élt, és maga is felvette a keleti rítusú keresztény hitet. Felesége, Anasztázia királyné is innen származott. A királyi pár szobrát megcsodálhatjuk az apátság közelében. I. András alapította a Tihanyi-apátságot is, halála után a tihanyi altemplom lett végső nyughelye is.

Bár a barlanglakásokat remetebarlangként is emlegetik, fontos tudni, hogy ezeket nem a természet, hanem emberkéz alkotta, így nem nevezhetők igazából barlangoknak. Érdekesség, hogy az épen maradt három remetelak Közép-Európa egyetlen épen maradt remetetelepe. 1913 óta lehet az üregeket megközelíteni kényelmesen, ekkor készült el a hozzájuk vezető ösvény. Bél Mátyás, 1737 körül még 10 remetelakásról beszélt, Dornyai Béla az 1942-es ásatás során 9 cellát és 8 kisebb  fülkét említett. 1983-ban Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt 7 üreget azonosított, ezek szintén a remetelakhoz tartoztak. Ma 3 barátlakás maradt meg csupán épségbe, és még kettőnek a nyomai kivehetők. Homoktufitba vájták az üregeket, némelyikük több helyiséget is magában foglalt. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból. Pusztulásuk főként sziklaomlásoknak, földcsuszamlásoknak tudható be. Valószínűleg ez okozta a barátlakások elhagyását már a XIV. században is, de későbbi földcsuszamlásokból több is akadt. A legutóbbi 1952-ben tépázta meg a remetelakokat. Legutóbbi állagmegóvásuk 1994-ben történt, ekkor újabb külső falakat kaptak, ezzel stabilizálták az üregeket. 1868-ban Rómer Flóris még külső támfalakkal ábrázolta a barátlakásokat, ezeket feltehetően az emberi vandalizmus pusztította el, elhordták építkezésekhez.