Taródi vár

Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében különös építményt rejt az erdő. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak hívták, napjainkban Taródi-várnak nevezik. A több mint 4000 négyzetméter alapterületen fekvő vár a középkori lovagvárak mintájára épült a Lőverek oldalában. A várba a 3 méter mély vizesárok felett a felvonóhídon keresztül lehet bejutni. A lánc, a mozgatószerkezet, az ellensúly valamint a hullórács is megtalálható a boltozott kapubejáróban. Mellette 16 méter magas és 10 méter átmérőjű, fél méter vastag falazattal épült kaputorony fogadja az érkezőket. A ötszintes toronyba rejtett csigalépcső vezet fel, tetejéről szép rálátás nyílik a környékre.

A várban lakórészeket is kialakítottak. Az északi lakórészben találjuk a vár nagytermét, amelyet XIX. századi bútorok és régiséggyűjtemény, valamint a vár építéstörténetét bemutató tablók töltenek meg. A déli lakórész alsó szintjén egy régi szőlőprést helyeztek el, az emeleten lakást alakítottak ki. A várudvaron fürdőház és kert is található. A várudvar közepén ásott kút 3 méter átmérőjű és 15 méter mély. Dupla falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú, 70 cm széles és másfél méter magas titkos alagút indul. A vár ura és építője Taródi István volt, aki alacsony, vékonydongájú, 56 kilós férfiként 150 vasúti kocsira való követ és téglát épített be a falakba. Kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel telkére az építőanyagot. Minden szabadidejében a várat építette, több mint 50 éven keresztül. Reggel 5 órakor már rakta a köveket és délután a munkahelyéről hazatérve folytatta azt. Legtöbbször egyedül dolgozott, néha felesége, gyermekei vagy egy-egy ismerőse segített a faladatokban.
A Taródi-vár építője, id. Taródi István 1925-ben született és 2010 februárjában, 85 éves korában hunyt el. Sírja a soproni Szent Mihály-temetőben található.