Szerencs vára

A 16.század közepén a  török hódítás és a belső viszályok következtében Magyarország három részre szakadt. A korábban nyugalmas belső területnek számító Szerencs és környéke peremvidékre került, ezzel katonai, stratégiai szerepe megváltozott. Ebben az időszakban amellett, hogy a török egyre nagyobb területeket szakított ki az ország testéből, a Habsburg-házi Ferdinánd, és a magyarok által királlyá választott Szapolyai János és örökösei belső harcot vívtak. A környék legjelentősebb erődítménye a tokaji vár volt. Ennek kapitánya, Némethy Ferenc a Szapolyaiakat támogatta. Ő határozta el, hogy Tokaj megerősítése és a nagy fontosságú kereskedelmi utak ellenőrzése céljából Szerencsen erődítményt létesít. Az építkezés 1557-58 telén folyt. Szerencs helytörténeti irodalmában sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a vár a korábbi bencés apátság épületének helyén, vagy azt átalakítva épült. László Csaba régész azonban-  aki 1978 és 1991 között mindenre kiterjedő ásatásokat és falkutatásokat végzett -  határozottan állítja, hogy ennek semmi bizonyítékát nem találta kutatásai során.

A leletek tanúsága szerint  a várat cölöpökre alapozták, és az eredeti járószint csak kevéssel volt a jelenlegi alatt. A korábbi épület vagy épületek létét viszont bizonyítja, hogy a vár későbbi, 20. századi felújítása során kb. 1000 másodlagos helyzetű faragott kő, köztük  több  ún. bordaindítás került elő. A castellum tehát nem a korábbi kolostor alapjaira épült, de annak köveit másodlagosan felhasználva beépítették. A Némethy Ferenc által emeltetett részek egy vaskos falakból álló, háromemeletes kaputoronyból, és egy ahhoz derékszögben kapcsolódó lakóépületből álltak. A földszinten négy, emeleten három helyiség volt kialakítva. A kétszintes épület udvari, nyugati oldalán bábos-korlátos kőlépcső vitt az emeleti lakószobákba. Az udvar felé kőkeretes ablakok, külső oldalon lőrések törték át az öles vastagságú falakat. A fallal körbevett erődítménybe felvonóhídon lehetett bejutni. Természetes védelmét a környező mocsaras-lápos terület adta.