Salgó vára

Salgóbánya kicsiny településének közelében, a Medves csúcsát koronázza meg Salgó vára, melyet a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtettek az 1241–1242-es tatárjárás utáni időszakban. A korai vármag mindössze a hegycsúcson álló öregtoronyból és alacsonyabb részén lévő palotaszárnyból állhatott, amit az évszázadok multával, egy félköríves alsóvárral egészítettek ki. A nemes család általában a völgybeli jobbágyfalvaikban emelt kúriákban élt, csak háborús veszély esetén keresett menedéket a magasan büszkélkedő várban.

A XVI. század közepére már azt a vidéket is fenyegette az ország középső területeit elfoglaló török hodítás. Salgó várát földesura, Derencsényi Farkas nemes úr igyekezett megerődíteni. Ekkoriban létesítették a nagyméretű, vastag falú ágyútornyot a kapu védelmére.
Végül csellel került az épület török kézre, ugyanis 1554 egy őszi reggelén a várbeliek riadtan látták a szomszédos hegytetőről feléjük irányuló óriási ágyú körvonalait.  Már jött is hozzájuk a törökök követe, hírül hozva, hogy Kara Hamza szécsényi bég hatalmas ágyújával szétlöveti a várat, hacsak fel nem adják, mert akkor szabad elvonulást biztosít nekik. A megriadt védők az első szóra feladták a várat, majd elhűlve látták, hogy az a bizonyos ágyú egy kerekekre rakott vastag fatörzs volt mindössze.

Az 1593-ban, a törököt kiűző győztes katonaság a maradék védőműveket is megsemmisítette, így a következő évszázadokban egyre jobban koptatta az időjárás kegyetlen vasfoga. Az 1980-as években megkezdett régészeti feltárás és helyreállítás mentette meg a megsemmisüléstől.