Pannonhalmi Főapátság

Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járás székhelye. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt. Pannonhalma legnevezetesebb intézménye a Pannonhalmi Bencés Főapátság, ezt illetve az ennek helyet adó Szent Márton-hegyet gyakran nevezik egyszerűen Pannonhalmának.

A főapátság látványos épületegyüttese a Szent Márton-hegyen épült fel. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. Az egész épületegyüttest a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása, az 55 méter magas torony koronázza.

A falu eredeti neve: Győrszentmárton. Ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannonia nevű római város helyén épült. Az első település a 10–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállást, majd a falut 996-tól alakították ki, miután Géza fejedelem Csehországból behívott bencés szerzeteseket telepített le a dombon. I. István megerősítette a monostor jogait. Albeus mester, IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. Uros apát (1207-1243), a ma is álló templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a pannonhalmi apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14–15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, ami nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A bazilika portálja a torony alapjával Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1541-ben főapátsággá vált, ám a török hódoltság másfél évszázada alatt a szerzeteseknek többször is el kellett menekülniük hosszabb-rövidebb időszakokra; az épületek megrongálódtak. Ezek többségét Sajghó Benedek főapátsága alatt állították helyre, illetve bővítették ki barokk stílusban.