Győri vár

A győri vár a török háborúk idején vált a kereszténység védőbástyájává. A 16. században itáliai mesterek tervei szerint a kor legmodernebb technikájával építették át. A vár a Rákóczi-szabadságharc, majd a francia háborúk alatt kapott újra stratégiai jelentőséget. A napóleoni csapatok kivonulásuk során, 1809-ben felrobbantották, ezért ma csak részei láthatók. Az egykori győri várfalnak, amely a 18. század végén vesztette el végleg katonai funkcióját, ma már csak részletei láthatók. A győri történelmi emlékhely elsősorban az egykori erődített város török háborúkban betöltött védelmi szerepének állít emléket.
Győrött – római kori és avar előzmények után – már a korai Árpád-korban erődítés állott. Győr szerepe – katonai szempontból – Magyarország három részre szakadásával értékelődött fel. A várban tartózkodó helyőrség Ferdinánd pártjára állt. 1529-ben, a törökök közeledtének hírére Lamberg Kristóf várkapitány az erősség felgyújtására adott parancsot, ezt követően a védők elmenekültek. Ferdinánd császár már 1537-ben utasítást adott az erődítési munkálatok megkezdésére, amelyek évtizedeken keresztül tartottak. Miután Buda 1541-ben török uralom alá került, Bécs kiszolgáltatottá vált a hódító seregeknek, így a császári hadvezetés számára különösen fontossá vált a Dunántúl védelmének megszervezése. 1556-ban ennek jegyében hozták létre a győri végvidéki főkapitányságot, amely a török portyázások megakadályozását szolgáló kisebb észak-dunántúli erősségek sorát fogta össze.

A 16. században a tűzfegyverek elterjedésével, a harcmodor változásával az ostromépítészetben is mélyreható változások következtek be. Az ágyúk ellen többé nem jelentettek védelmet a magas tornyok, így az újonnan épült erődítéseket alacsony és vastag falakkal, mélységben is tagolt külső védvonalakkal építették fel.
A vár itáliai építészek tervei, a legkorszerűbbnek számító erődítési elvek alapján a 16. század második felében épült fel. A korábbi fellegvárat elbontották. A fal teljesen körbevette az egykori várost, a hadmérnökök hét bástyát és három kaput (Bécsi-, Fehérvári- és Vízi-kapu) alakítottak ki a falakon. A Bécsi-kapu, amelyet a 19. század közepén elbontottak, diadalívként a klasszikus antikvitás formavilágát idézte. Az erődített város bástyáit úgy alakították ki, hogy oldalirányba lehessen róluk tüzelni a várfalakat ostromló ellenségre. Az ötszög alaprajzú, ék alakú olaszbástyákhoz füleket illesztettek, fülesbástyákat hozva létre, amelyek növelték az ágyúállások védettségét. A 17. század folyamán – a technikai fejlődéssel párhuzamosan – további munkálatokkal korszerűsítették az erősséget. A várfalak körül húzódó kiszélesített vizesárkok, sáncok, illetve szigetszerű elővédművek fokozták a törökkel szembeni harcokban végvárrá vált Győr véderejét.

A vár 1598-as visszafoglalásáról vált híressé szerte Európában. A törökök 1594-ben megostromolták a modern, korszerűen felszerelt katonák által védett erődítést, amelynek védelmét Ferdinand von Hardegg gróf irányította. A törökök csak a Mosoni-Duna túlpartján állomásozó felmentő seregek tehetetlensége és megfutamodása miatt tudták elfoglalni Győrt. Hardegg végül az erősítés elmaradása miatt kénytelen volt feladni a várat, tettéért 1595-ben kivégezték. Egy kisebb sikertelen visszafoglalási kísérlet után 1598-ban az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette egyesített seregek a Fehérvári-kaput berobbantva újra keresztény kézre juttatták a várost. Győr – megerősített védműveinek köszönhetően – többé már nem került török uralom alá. Győr ezután valóban a „kereszténység védőbástyájává” vált. Pálffy és Schwarzenberg személye körül kultusz alakult ki a városban, a diadalt II. Rudolf is propagandacélokra használta fel. A visszafoglalás eseménye máig fontos szerepet tölt be a győriek lokális emlékezetében. Az 1598-as eseményekre a győri vaskakashoz fűződő hagyomány, illetve a városlakók által megőrzött berobbantott kapuszárny is emlékeztet.
Az egykori erődítés a 18. század végén, katonai szerepét elveszítve a város tulajdona lett. Az erődített város 1809-ben, a győri (kismegyeri) csata után rövid időre francia kézre került, végül a kivonuló napóleoni csapatok a bécsi békeszerződés értelmében felrobbantották a falakat, majd elkezdték az egykori erősség felszámolását. Ennek követeztében ma már csak az egykori erőd töredékei emlékeztetnek a török kor küzdelmeire