Füzéri vár

A csodálatra méltó természeti környezetben fekvő Füzér, egyike az ország kevés olyan magánföldesúri várának, melyről nagy valószínűséggel állítható, hogy már a tatárdúlás elõtt állt. Nevével elsõ ízben egy 1264-ben kelt oklevélben találkozunk, azonban az 1270-ben kelt oklevélben visszautalnak arra, hogy a Vár birtokosa a 13. század elsõ felében egy bizonyos Kompolt nembeli “vak” Andronicus mester volt, akitõl még II. András király vásárolta meg. Azt, hogy a Vár - nagy valószínűséggel - valóban állt már a tatárjárás előtt is, a Várban talált eddigi legkorábbi éremlelet, II. Eberhard salzburgi érsek 1200-1246 között vert friesachi denárja is igazolhatja. A Füzért elsőként említő 1264. évi oklevél szerint Füzért, IV. Béla korábban leányának, Anna halicsi hercegnőnek adta, akitől fivére, István herceg erőszakkal elvette.1270-ben István, immár, mint V. István király, Mihály comesnek adta Füzért és a hozzá tartozó településeket. Az adománylevél 1272. évi megerősítésében már Mihály fivére, Demeter is szerepel. A vár 13. század végi sorsa ismeretlen, de - a környékbeli várakhoz hasonlóan - Aba Amadé fennhatósága alá került.

1320-ban Füzér is királyi várként bukkan fel újra, Károly Róbert feltétlen híve, a francia származású Drugeth Fülöp, újvári ispán igazgatása alatt. Füzér az Anjou-kor folyamán mindvégig a király abaúji ispánjainak "szolgálati" birtoka maradt.
1387-ben Ilsvai Lesták vette zálogba 3000 forintért, majd Zsigmond király 1389. február 2-án adományba adta a Várát és tartozékait Perényi Péter fiainak: Miklósnak, Jánosnak és Imrének. A Mátyás-korban Perényi János tárnokmester fiai: István, Miklós és Péter osztatlanul birtokolták javaikat, köztük Füzért is.

II. Ulászló király 1506. február 22-én, Perényi Imre nádornak és Abaúj megye örökös ispánjának, új adományba adta Füzér Várát és tartozékait. Perényi Imre nádor halála után fiai, Péter és Ferenc, kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek ecsedi Báthory Istvánnal és Báthory Andrással. Perényi Péter, mint koronaőr, Szapolyai János koronázása után a koronát nem szokott őrzési helyére, Visegrádra vitte, hanem -Szerémi György szavait idézve - “Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen.” A korona csaknem egy esztendeig volt Füzéren.
1529-ben Szapolyai emberei felégették a Vár alatti istállókat (ezek szerint a Várat nem tudták bevenni).
Perényi 1533-ban elhatározta várainak megerősítését, Patakot és Füzért. A munkákat - a források szerint - egy itáliai építõmester, Alessandro Vedani irányította. Perényi Gábor idejében több, a Várhoz tartozó falvat elzálogosítottak. 1562-ben egy Jakab nevű kassai mester építkezett a Várban. Bizonyára ekkor alakították át a Vár lakószárnyait reneszánsz stílusura. 1568-ban ecsedi Báthory Miklós és György 55000 forintért adománylevelet szereztek Füzér Várára és uradalmára. Báthory György hamarosan elhunyt, füzéri részbirtokát fia, István örökölte. Miklós része csak annak halála, 1584 után került István kezére. Báthory István országbíró 1605-ben, ugyancsak utód nélkül hunyt el. Végrendeletében Füzért unokahúgára, Nádasdy Ferenc özvegyére, Báthory Erzsébetre és gyermekeire hagyta.

Az asszony végrendeletében a Báthory-vagyont három gyermekére Nádasdy Annára (Zrínyi Miklósnéra), Katalinra (Homonnai Drugeth Györgynére) és Pálra hagyta. Osztozkodásra került sor 1614. június 6-án, Füzér Nádasdy Pálnak jutott. 1633-ban elhunyt Nádasdy Pál. Örökösei Füzéren gyermekei, Ferenc és Anna Mária voltak.
1645 körül a szalánciak és a füzériek között nézeteltérés támadt némely hegyek hovatartozása miatt. A dolog odáig fajult, hogy Szalánc várának birtokosa, Forgách Zsigmondné fegyveres haddal indult Füzér ellen, csapatai már a hegy lábánál jártak, de végül nem történt összecsapás, mert a füzéri várnagy az utolsó pillanatban megbékítette Forgáchnét.
Nádasdy Ferenc 1654-ben elzálogosította a teljes füzéri várat és megmaradt uradalmát Mosdóssy Imre kamarai tisztviselőnek és feleségének. Füzér 1660-ig maradt Mosdóssy, majd özvegye birtokában. 1665-ben Forgách Zsigmondné vette árendába Füzért, majd 1668-ban Nádasdy évi 3000 forintért bérbe adta a várat és az uradalomból megmaradt négy falut. A Wesselényi-összeesküvés kapcsán a füzéri javak lefoglalására 1670. június 22-én került sor. 1675-től megszaporodtak a panaszok arról, hogy a “rebellisek” folyamatosan zaklatják a füzérieket. Strasoldo nem a rebellisektől tisztította meg a vidéket, hanem a minden jelentőségét elvesztette, a lázadók kezébe kerülve inkább potenciális veszélyforrássá válható várat “rontotta el”.

A vár ettõl kezdve romos, minden szerepe megszűnt. Falainak leomló, illetve tudatosan ledöntött kövei a falubeli házak építőanyagául szolgáltak. Az uradalmat a romokkal együtt 1686 óta birtokló Károlyi család költségén 1934-36-ban kisebb állagmegóvás történt a várban. A vár régészeti kutatása 1977-ben kezdődött, mivel a feltárást nem követte a falak konzerválása, a munka néhány hét után megfeneklett. A munka csak az elengedhetetlenül szükséges teherfelvonó megépítése után, 1992-ben indulhatott újra, immár Simon Zoltán (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) vezetésével. A feltárás - Füzér Község Önkormányzatának, a Füzérért Alapítványnak, a helyi Várvédő Egyesületnek, a Kincstári Vagyonigazgatóságnak és számos önkéntes diáknak köszönhetően - azóta is folyik. Az örvendetes módon megindult műemléki helyreállítás terveit Oltai Péter, Európa Nostra díjas építész (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) készíti.