Egri vár

Eger történelmi múltú városát a hasonló nevű patak két oldalán találhatjuk a Bükk-vidék központi részének déli lábainál. Szent István király itt alapította meg az első püspökségek egyikét, az Egri főegyházmegyét, melynek területe egészen a Kárpátok gerincéig húzódott.
Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú székesegyházat föltehetően Szent László király idején, a 11. század végén emelték. A székesegyházról a 14. századi krónikákban a várat is Szent János evangélista várának nevezték.
Az Egri vár a hevesi megyeszékhely nagy történelmi múltra visszatekintő történelműnket meghatározó építménye. A hozzá fűződő 1552-es ostrom, és ennek regénybe foglalása tette világhírűvé és időtlenné, mikor is várvédők Dobó István kapitány parancsnoksága alatt az Oszmán Birodalom túlerőben lévő hadát hősies - sőt túlzás nélkül legendás legendás - küzdelem árán megfutamították.

A vár és a környező terület az egyik első vármegyénk volt, melyet még Szent István királyunk alapított. Az Árpád-házi uralkodók idejében az egri püspök felsőtárkányi Várhegyre építtetett menedékvárát, mely valóságos erődítmény volt, a tatárjáráskor elpusztult. Az országos újjáépítés idején kezdtek építkezni a jelenlegi egri Várhegyen, az egri püspök parancsára erős kőfalakkal vették körbe a hegyet. A 14. századi krónikákban Szent János evangélista váraként említik.  A vár és a környező terület az egyik első vármegyénk volt, melyet még Szent István királyunk alapított. Az Árpád-házi uralkodók idejében az egri püspök felsőtárkányi Várhegyre építtetett menedékvárát, mely valóságos erődítmény volt, a tatárjáráskor elpusztult. Az országos újjáépítés idején kezdtek építkezni a jelenlegi egri Várhegyen, az egri püspök parancsára erős kőfalakkal vették körbe a hegyet. A 14. századi krónikákban Szent János evangélista váraként említik.
A huszita harcok idején az Al-Magyar domb felőli oldalon nagyméretű külsővárral bővítették az erősséget, ez jelentette a védelmi rendszer első vonalát. Dobó István már említett győztes csatája után még inkább megerősítették a várat, tartva az újbóli török támadástól, ami hamarosan be is következett. Ennek ellenére Mohamed szultán csapatai 1596-ban rövid csata után elfoglalták a várat, miután majd száz esztendőnek kellett eltelnie, hogy 1687-ben újra felszabaduljon a török uralma alól. Ezek után még a kuruc szabadságharc idején játszott jelentősebb szerepet történelmünkben, de ekkor már csak a belső vár állott. A vár ezek után lassan enyészetnek indult, a városban megszaporodó építkezésekhez lassan elhordták köveit.