Apponyi-kastély /Lengyel/

A lengyeli uradalmat a gróf Apponyi család 1799-ben vásárolta meg Amadé báró­tól. Az Apponyiak ekkor egy kisebb kastélyt építettek. Ez a kastély ad ma ott­hont az Óvodának és a Postahivatalnak Lengyelben. Eredetileg ez a kastély is eme­letes volt, majd az Apponyi család az emeletet 1870-ben lebontatta róla. A mai kastély 1824-től 1829-ig épült. Építtetője gróf Apponyi József volt. Az épí­tési munkákba bevonták az uradalomhoz tartozó Lengyel, Kisvejke, Mucsi és Závod községek jobbágyait. A monda szerint a kastély úgy épült, hogy azon megtalálhatók voltak egy naptá­ri év összes jegyei. Négy bejárat a négy negyedévet, a 12 kémény az év tizenkét hó­napját szimbolizálja. 52 szoba épült és 365 ablaka van. Ezeket a jegyeket részben ma is magán hordja az épület.

A kastély építésénél igyekeztek a főúri család minden kényelmét biztosítani. Nagyobb méretű kápolna is épült benne, mely mise tartására is alkalmas volt, míg meg nem épült a kegyúri templom Lengyelben.Apponyi József gróf, mint császári-királyi kamarás Bécsben szolgálta a monarchiát. Ott is halt meg 1863. március 11-én. Csak a szívét hozták haza Lengyelbe, és a kegyúri templom szentélyében helyezték el. József grófnak nem volt fiú gyermeke csak egy lánya, Karolina, aki Calloto olasz herceghez ment feleségül. Azért, hogy a lengyeli kastély és uradalom továbbra is az Apponyi nevet viselje, József gróf végrendeletében két unokaöccsére, Apponyi Gyulára és Rudolf grófokra hagyta uradalmát. Lányát pénzben elégítette ki.
Rudolf grófnak, az örökösnek - ki diplomáciai pályán dolgozott Párizsban - az volt a terve, hogy nyugdíjas éveiben Lengyelben fog élni. 1875. nyarát Lengyelen töltötte, nagy terveket szőtt a kastély átalakítására. Tervét azonban nem tudta megvalósítani, mivel 1876. május 31-én Velencében meghalt. Mivel Lengyelbe vágyott, csa­ládja részére a lengyeli templom mellett építettek sírboltot és ott temették el.
Apponyi Rudolf halála után a lengyeli kastélyt fia, Apponyi Sándor gróf örököl­te, aki az apja mellett, mint követségi titkár dolgozott Párizsban. Sándor gróf apja ha­lála után visszavonult a diplomáciai pályáról. Édesanyjával Lengyelbe költözött, majd 1878-ban házasságot kötött Esterházy Alexandra grófnővel. Most már az ifjú pár fo­gott hozzá új otthonuknak, a lengyeli kastélynak az átalakításához.Sándor gróf Rumpelmayer bécsi építészmérnököt bízta meg a kastély átalakításával. A kastély klasszicista stílusban lett átépítve. Az új külső mellett sok belső átépítésre is sor került.

Az eredetileg épített nagyobb méretű kápolnát megszüntették, helyette a kastély jobb szárnyának a földszintjén alakítottak ki egy kisebb kápolnát, melynek dekoratív munkáit Löffler festő készítette, aki a bécsi fogadalmi templomban végzett munkáiról vált híressé.Löffler négy festményt is készített a lengyeli kastélykápolnába, amely ma a pécsi püspöki palotában található. A kastély történetének egyik szomorú napja volt 1905. január 19-e, amikor a kastély teljes tetőzete leégett. Padlásterében nagyon sok értékes bútorzat pusztult el.A kastély tetőzetének újjáépítésére Feller Sándor budapesti építész jelentkezett, aki többek között gróf Széchenyi Bertalan kastélyát építette. Az ajánlólevele alapján az Apponyi család rábízta a kastély új tetőzetének a megépítését. Feller építész az új tetőzeten igen sok díszítést alkalmazott. A kastélytetőt Franciaországból származó színes mozaikpalával fedte be, mely ma már nem látható.Apponyi Sándor 1925. április 18-án, életének 82. évében elhunyt.

Végrendeletében a kastélyt feleségére, Esterházy Alexandra grófnőre hagyta. A kastélyban lévő híres könyvtárát még életében az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta.A grófnő az örökséget, a lengyeli uradalmat, a kastélyt teljes berendezésével 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, mely 1927. január 1-jén került a Múzeum kezelésébe. A grófnő 1930. október 15-én bekövetkezett haláláig a kastélyban élt. A grófnő halála után a kastély berendezési tárgyait a Magyar Nemzeti Múzeum Budapestre szállította, ahol 1934-ben árverésre került. A kastély ettől az időtől kezdve teljesen üres volt.
Az üresen álló kastélyt a Magyar Nemzeti Múzeum nem tudta kellőképpen hasznosítani. Egyidőben néhány gazdatiszt lakott egy-két szobát a földszinti részen. Az időközben jelentkezett hibák kijavítására nem gondoltak. Inkább az a gondolat foglalkoztatta egyes személyeket, hogy a kastélyt le kell bontani. Az uradalom szám­tartója még megbízást is kapott, hogy készíttessen tervet a kastély lebontására. A II. világháborús események azonban ezt a gondolatot elvetették. Amikor Magyarország belépett a háborúba és elkezdődtek a bombatámadások, az üresen álló lengyeli kastélyt az illetékesek az Országos Térképészeti Hivatal térképanyagának elhelyezésére jelölték ki. Mintegy húsz vagon térképanyagot szállítottak Lengyelbe.Amikor a front elvonult - 1945. január 30-án - a Szovjet Katonai Parancsnokság katonai kórháznak vette igénybe a kastélyt. Vérbeteg katonákat helyeztek el itt. A kórházat 1945. március 10-én elvitték Lengyelből.
A kórház időszakában a térkép tárolására szolgáló ládákat, valamint a térképek egy részét eltüzelték. Az Ideiglenes Kormány még 1945. márciusában intézkedett a térképek Budapestre történő szállításáról.
A lengyeli gróf Apponyi-féle kastély legszégyenteljesebb korszaka következett be 1945 tavaszán, amikor a szovjet katonák után itt hagyott piszkos-koszos kastélyt a völgységi németek internáló táborának rendezték be. Ennek részletes leírása olvas­ható e tanulmány ilyen című fejezetében. Amikor 1945. nyarán az internáló tábort felszámolták, a Lengyelbe betelepült székely emberek a kastélyban mezőgazdasági iskolát létesítettek. Az iskola képzési célja, elnevezése a több mint fél évszázad alatt sokat változott. A kastély jelenleg is a mezőgazdasági oktatás szolgálatában áll.A kastély jelentősebb felújításon 1982-ben esett át. A tetőzete 2004-ben teljes felújítást nyert.