Sopronhorpácsi templom

Sopronhorpács hazánk nyugati szélén, a Répce-síkságon fekszik. A község leghíresebb építménye a román stílusú templom. Építése a XII. század utolsó negyedében kezdődött és a tatárjárás előtt fejeződött be. A kapu két oldalán levő fülkékben egy-egy oroszlánszobor, felettük a templom védőszentjeinek, Szent Péternek és Pálnak szobrai állnak. A 24 méter magas toronyban négy harang lakik. A legnagyobb, amely minden délben megszólal, az öt mázsa nyolcvannyolc kilós Szentháromság harang. Riucher mester készítette Budapesten 1926-ban.

Bár az 1956-1960 évi helyreállítás során sok kérdés tisztázódott, újak is merültek fel, s így jelenleg is akadnak kérdőjelek. A kb. 800 éves templomban, megtalálhatjuk a román, a gót, a barokk és a mostani kor építészeti jegyeit. A templom főkapuzata, alaprajzi elrendezése és az északi fal kiképzése különösen figyelemre méltó: a 13. századi állapotában az épület egyik legjelentősebb falusi templomunk volt.

A 16. századtól kezdve 1714-ig a középkori templom romossá vált. A törökök tették tönkre 1529-ben, amikor Szulejmán 250 000 fős sereggel Bécs ellen vonult és 1532-ben Kőszeg ostromakor. Még a falak felső része is elpusztult. Kb. 100 évig állt így a templom. Hogy istentiszteletet tarthassanak, a mellékhajót kezdik rendbe hozni, a többi romos marad. A lerombolt nemeskéri klastrom romjaiból is hordanak ide követ (1631). A két hajó közti árkádokat elfalazzák. Délről kis gótikus ablakok kerülnek a falba. 

Az évszázadok során megemelkedett külső és belső terepszintet kb. 70 cm-rel, süllyesztették, s az így nyert magasságban a templom környékét terméskővel kirakták, gondoskodva a víz elvezetéséről. Így kívül-belül értékes részletek kerültek felszínre és a templom megjelenése is előnyösen változott meg. A külső ásatások során megtalálták a templom körüli középkori temetőt. Három keskeny árokban 71 sírt tártak fel. Kb. a 18. század. közepéig temetkeztek a templom köré.