Noszvaji barlanglakások

Noszvaj népe már a középkor évszázadaiban vájt ismeretlen rendeltetésű ún. kaptárfülkéket a település határában elterülő sziklaformációkba, később pedig mezőgazdasági céllal nagyobb üregeket – istállókat, terménytárolókat stb. – is kialakítottak. A legkorábbi pincék és barlanglakások, helyi kifejezéssel pinceházak a 16. században jelentek meg, amelyek idővel a környék építészeti hagyományait követve többosztatú, akár kőbe vájt gádorral, tornáccal is kibővített, meszelt homlokzatú lakhelyekké váltak.[1] Noszvajon 1935-ben a lakosság 20%-a élt pinceházakban, 1958-ban pedig még hetven barlanglakásban éltek családok.A 20. század második felében azonban lakóik fokozatosan elhagyták a Pocem néven ismert falurész barlanglakásait, amelyek az 1990-as évek derekára elnéptelenedtek. Balázs Péter és Horváth Ottó szobrászok vezetésével és egy művészcsoport közreműködésével ezt követően alapították meg a Farkaskő Művésztelepet, majd megindult a pocemi barlanglakások feltárása, kortárs művészeti koncepciójú újrahasznosítása és továbbalakítása