Nagyharsányi szoborpark

Nagyharsány környékén a rézkor késői szakaszában a baden-kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték.
Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Senki se tudja biztosan, hogy a csúcs közelében, a déli oldalon álló „vár” romjai milyen idősek – de bárki is építette oda az első őrhelyet, jól kiválasztotta a helyszínt, hiszen tekintetével szinte a Dráváig belátta és ellenőrizhette a hegy lába alatt elterülő síkságot. A falut 1223-ban említetik először. 1247-ben Harsánynál a „hétfői vásárra vezető utat” nevezték meg, ami azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt.

A település határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette 60 ezer fős császári had a Szulejmán nagyvezír irányítása alatt álló 80 ezer fős török sereggel. A nagyharsányi csata, melyben Károly serege jelentős győzelmet aratott, véget vetett a 150 éves magyarországi oszmán uralomnak. Van, aki úgy tudja, hogy a település a győzelem utáni örömteli harsonázásról kapta a nevét, de valószínűbb a másik magyarázat, mely szerint a hegység hajdani hársfaerdejéről nevezték el a községet.

A Nagyharsányi Szoborpark története 1967-ig nyúlik vissza. Ekkor tartották fiatal pécsi művészek kezdeményezésére a Szársomlyó egykori kőfejtőjében az első kőszobrász szimpoziont. A következő évben a művészek a közeli Gyimóthy-villában állandó jellegű, nyári alkotótelepet létesítettek. Az alapítólevélben foglaltak értelmében az alkotótelepen készült művekből minden művésznek egy-egy alkotást a szimpozion közgyűjteményének kell átadni. Ez jelentette a mai szabadtéri szoborpark alapját. A kezdeti években hazai pályakezdő művészeket hívtak meg, majd később külföldi szobrászok is bekapcsolódtak az alkotó munkába. Az alkotói műhely kitűnő helyszínévé vált a kortárs képzőművészek számára a kapcsolatépítésre, tudásuk fejlesztésére. A műtárgyegyüttes 2009-ben műemléki védettséget kapott.

A harsány-Hegyi csata emlékhelye: