Magyarszecsőd (Kisboldogasszony) fília

Vas megyében, Körmend keleti szomszédságában, az egykori Szecsődön épült ez a kis falusi templom - ma magyarszecsődi római katolikus templom -, amely szinte az ismeretlenség homályából tűnt elő. Bár az Árpád-kori templomot a falusi téglaépítészet XIII. századi emlékei közé sorolták és műemlékké nyilvánították, a részletező leírás és építéstörténetének megírása sokáig váratott magára. C. Dr. Harrach Erzsébet műemléki felügyelő nagyszerű felfedezése - a déli kapu megtalálása - indította el a szakszerű tudományos kutatást és feldolgozást. Mindezekből kialakult a hiteles kép: a magyarszecsődi ,,kisded" templom a késő román provinciális templomépítészet csodálatos remeke.

A területet - Szecsődöt (Zechud), másként Lápsát (Lapsa) - 1205-ben II. András adományozza egy István nevű vasvári várjobbágynak érdemei elismeréséül. A későbbiekből kitűnik: azzal a meghagyással, hogy építsen templomot Mindenszentek tiszteletére. Szecsőd neve valószínűleg szláv eredetű. Mint "szecs/ka" szavunkban vágást, itt irtást jelenthetett. A magyar Lápsa (lápos, lapos kis vidék) egy dűlő nevében maradt fenn. Végül győzött- mint több más esetben is - a szláv eredetű elnevezés. Az 1234-es év valószínűsíthető alapítási évül.

Okleveles adatok vannak arról, hogy 1283-ban a Szecsődy család megosztozik a birtokon, de a templom kegyúraságát közösben hagyják. 1339-ben Ighazazzechewd, 1356-ban Eghazaszecheud megnevezéssei találkozunk az oklevelekben. Az első elnevezésben az )g" bizonyság arra, hogy az egyház szavunkban az egy nem számot jelöl, hanem az ősi id, üdv, szent szavunkkal azonos. A templom Mindenszentek titulusáról egy 1342-ben kelt oklevélből értesülünk.