Kőszegi Jézus Szíve plébánia

Kőszeg belvárosának egyik ősi, kolostorukkal szomszédos templomát, a Szent Jakab-templomot a jezsuiták, majd a XIX. század folyamán a bencések használták. Az eredetileg a magyar ajkú evangélikusoknak épült Szent Imre-templom lett 1673-tól a város plébánia-temploma. A szép, de kisméretű épület a gyarapodó katolikus közösséget egyre nehezebben fogadta be. Már a 19. század elején a városban plébánoskodó Győri János felvetette a templomépítés gondolatát. Erre a célra 1827-től kezdett gyűjteni, 1847. február 19-én kelt végrendeletével pedig létrehozta a templomépítési alapot.

A megvalósítás második utódjára, Major Jánosra hárult, aki 1884. január elsején magyar és német nyelvű felhívást intézett híveihez. A lelkesen folytatott gyűjtés úgy megnövelte az alap összegét, hogy az előkészítő munka 1887-ben elkezdődhetett. A terveket Ludwig Schőne bécsi építész készítette. Az építésvezető Müller Ede, a vállalkozó Schlapfer Pál volt. A munkák 1892. április 10-én kezdődtek, s olyan gyorsan haladtak, hogy a belülről is kész, díszes és felszerelt templomot 1894. szeptember 23-án, vasárnap dr. Stegmüller Károly nagyprépost felszentelhette. Már Győri János is úgy vélte, hogy az új templomnak a városfalakon kívül, a Szent Flórián tér közelében kell alkalmas helyet találni. Az ötletet az utódok is elfogadták, de az épület főbejárati homlokzatát a századfordulón már főtérként működő Várkör legforgalmasabb része felé fordították. A szerencsés elhelyezés egyedül a déli oldalon adott máig megoldatlan városrendezési és műszaki problémákat. Az új plébániatemplom Jézus Szíve tiszteletére épült. Ezzel Kőszeg szabad királyi város csökkenő jelentőségét, talán még utoljára, túlszárnyalva részese volt egy Közép-Európában nagyon jól kirajzolódó folyamatnak.