Celldömölki bencés apátság romjai

Celldömölk több mint 750 éves múltra tekint vissza. A település ősi, központi magját, a dömölki bencés apátságot először egy 1252-ben kelt oklevélben említik. Az apátság közelében két település is kialakult. Jobbágyainak és szolgálóinak faluját Pórdömölknek, később Egyházasdömölknek, a nemesek faluját Nemesdömölknek nevezték. Az apátságban bencés szerzetesek tevékenykedtek. Az egyházi működés a török hódoltság idején szinte teljesen szünetelt, majd az 1681-es országgyűlési törvénycikk nyomán Nemesdömölköt artikuláris helynek jelölték ki, ahol evangélikus templomot építettek.

A 18. század elején az apátságba visszatértek a szerzetesek és létrehozták Kismáriacellt. A bencés apátság már a 16. század előtt is búcsújáró hely volt, csodatévő hírében álló kegyszobrát a törökök elől elmenekítették. Az ausztriai Máriacellből az ottani kegyszobor másolatát hozta magával Koptik Odó apát, és lendítette fel ezzel újra a hitéletet. A kegytemplomot 1748-ban szentelték fel. Az 1755-ben épült kálvária átadásával teljessé vált a búcsújáróhely. Kiscell apátsági székhellyé lépett elő.

A település 1768-ban sóhivatalt kapott, 1790-ben II. Lipót mezővárossá nyilvánítatta Kiscellt. A város egyre inkább benépesült, iparosai, kereskedői, híres vásárai és sóraktára révén hamarosan a környék központja lett. 1830-ban Kiscellben alakult meg az ország egyik első vidéki társasköre, a Kemenesalja Casino. A 19. század közepén közigazgatásilag megerősödve járási székhely lett. A templom, kolostor és kálvária együttes a magyarországi barokk zarándoklatok és az ehhez kapcsolódó bencés szerzetesség egyik legjellegzetesebb emlékcsoportja. A kolsotoregyüttes a mariazelli zarándokutak hatására létesült a XVIII. század közepén.

A középkorban Dömölk néven említett településen bencés apátság épült Szûz Mária tiszteletére a XII. század végén, a XIII. század elején. A hagyomány szerint III. Béla alapította, de az elsõ biztos említése korabeli írott forrásban csak 1252-bõl származik. A kolostor és temploma lényeges nagy változtatások nélkül állott a késõközépkorban. A XVI. század elején a kolostor Pannonhalma leányapátságaként szerepel. A szerzetesek 1560-ban hagyták el. Az egyhajós, félköríves szentélyû templom, amelyhez a nyugati oldalon egy torony csatlakozott romos állapotban megmaradt a település szélén, további részleteit régészeti ásatások hozták felszínre, ma romkertként látogatható.

A bencés apátság újkori újjáéledése már más helyszínen és más körülmények között történt meg. A város középén elhelyezkedõ barokk templom és kolostorépület a mariazelli (máriacelli) zarándokutak hatására keletkezett. Koptik Odó bencés apát Mariazellbõl hozott egy kegyszobormásolatot, és ennek számára 1747-48-ban felépíttette a mai bencés templomot. Maga a templom és annak építészeti részletei is az ausztriai zarándokhely részleteit másolják. A templom közepén áll a gróf Erdõdy György alapította kápolna, amelyben elhelyezték a ruhákba öltöztetett kegyszobrot.
A szentélyében Szent István és Boldog Gizella esküvõjét ábrázolják egy 18. századi festményen, míg a kápolnák oltárképein Szent Imre és a Mária neveltetését örökítették meg. Ez utóbbi Schaller István alkotása, míg Nepomuki Szent János képe Dorffmaister István alkotása 1767-ból. Külön említést érdemel a templom apszisa mögött kialakított tér, amely a zarándoklatokkal kapcsolatos emlékek tárháza. A barokk apátsági épület nem kapcsolódik közvetlenül a templomhoz, ahogy külön álló építmény a barokk kálvária is.