Ungvári vár

„A régmúltban a vár gazdája egy híres lovag volt. Ennek a lovagnak volt egy gyönyörűségesen szép leánya, akinek a híre messze földre eljutott. Történt, hogy az egyik kényúr szemet vetett a várra. Célját a lovag szép leányának szívén keresztül akarta elérni. A jó kiállású, megnyerő modorú udvarló hamar magába bolondította az ifjú várúrnőt, aki szerelmének, semmi rossztól nem tartva, elmondta apja féltve őrzött titkát. Történetesen, hogy milyen fegyverek vannak a várban, hány katona ügyel a védelemre, milyen titkos folyosókon lehet kimenekülni a várból veszély esetében. A beszélgetést kihallgatta a leány komornája, aki azonnal jelentette az árulást. Az idősödő várúr rettentő haragra gerjedt és parancsot adott, hogy leányát falazzák be élve a várpincébe, ahol a szerencsétlen később meg is halt. A temetetlen halott lány szelleme sír és bolyong a várban, szerelmét keresve mindaddig, míg a hajnali kakasszó pirkadatot nem jelez…”