Munkácsi vár

Itt tüzé föl piros zászlaját a
Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hősinek tanyája
Íme, íme most rabok hona.
Semmi más, mint dönthetetlen kőfal,
Semmi más, mint lánccsörömpölések -
Bátran tudnék a vérpadra lépni,
Oh de ez a börtön... ettül félek.
Föl s alá jár magas büszke fővel
Ott a sáncon egy ifjú fogoly;
Messzeszállott lángtekintetével
Vajjon hol jár gondolatja, hol?
Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal,
Erejét az éj s lánc nem töré meg -
Bátran tudnék a vérpadra lépni,
Oh de ez a börtön... ettül félek.

Munkács, 1847. július 12. /Petôfi Sándor/

A munkácsi vár méltán Kárpátalja legismertebb emlékhelye.
Közeledhetünk bármely irányból Munkácshoz, már messziről köszönt a 68 m magas sziklabérc tetején álló, ostromokkal,  emberi nemtörődömséggel dacoló fenséges vár, melynek látványa minden évszakban, minden napszakban rabul ejti az utazót.  A város déli részén, a Latorca kanyarulatánál álló 250 m hosszú, 110 m széles vár alapterülete mintegy 14 000 m2. A várdomb sziklás teraszai változó magasságúak, így meghatározták a vár védelmi rendszerének kiépítését. A három várrész – az alsó-, a középső- és a fellegvár – 10 -10 méteres szintkülönbségű teraszokon helyezkedik el, és külön védelmi rendszerrel rendelkezik. A vár vastag falait nyolc szögletes és három körbástya erősíti.  Az alsó várat híd kötötte össze a középső várudvarral. Az udvart nyugati és keleti irányból három, -illetve kétszintes kőből és téglából épült ház zárja, melyben a várvédő katonaság lakott. Az alsó várban éltek a kézművesek és a szolgák, a középső várban voltak a kaszárnyák, a lőszer-és élelmiszerraktárak, a konyha és a lovagterem. A fellegvár a mindenkori tulajdonosnak és udvartartásának adott otthont.