Beckó vára

Kemény öklű, nagy akaratú vajda volt Stibor úr, ezért a Vág folyó völgyében kiskirálynak nevezték. Hiszen nevezhették is, mert Stibor vajda éppen olyan könyörtelenül uralkodott a nép felett, mint a zsarnok királyok. Ha megharagudott, ég és föld reszketett a haragjától, de ha nevetett, még a határ is csengett a kacagásától.
Így csengett akkor is, amikor Beckó, a kiskirály udvari bolondja egy tisztáson mókázott, bolondozott a vadásztársaság előtt.
Beckó egy régi-régi verset mondott el, azon kacagtak az urak. Hogyne kacagtak volna, amikor Beckó komoly képpel szavalta:
Borjú nyerítését, uraim, kergettem, Varjú árnyékába szalmanyíllal lőttem. Jót kacagott ezen Stibor vajda is, aztán így szólt Beckóhoz:

– No, Beckó, régen nem volt ilyen virágos jókedvem, kívánj tőlem, amit akarsz, minden kívánságod teljesül. Gondolkozik, töprenkedik Beckó, hogy ugyan mit kívánjon. 

Ahogy gondolkozik, meglát egy sasmadarat, s az éppen egy magas sziklára szállt le. 

Olyan magas volt az a szikla, hogy még a szem is belefáradt, amíg oda felpillantott. 

Beckó meg nagy hirtelen azt mondta:

– Nagy jó uram! Építtessen nekem egy várat arra a kőszirtre! Erre aztán igazán nagyot nevettek a vadász urak. Még hogy arra a sziklára valaki várat építtessen! Ilyent is csak egy bolond eszelhet ki. Mondták is Beckónak:
– Te is megérdemled a nevedet, te igazi bolond! Egyszer kívánhatnál magadnak valamit, akkor sem tudsz egyebet kitalálni, csak bolondságot. Hiszen oda várat építeni teljesen lehetetlen!
– Teljesen lehetetlen? – kiáltotta Stibor vajda haragra gerjedve. – Másnak talán lehetetlen, de Stibor vajdának minden lehetséges. Mához egy esztendőre azon a csúcson fog állni Beckó vára!
Hej, de sokan megemlegették ezt a fogadalmat! Mert Stibor vajda attól fogva kirendelte a jobbágyokat, a parasztokat és az iparosokat, hogy ott dolgozzanak látástól vakulásig. Kínlódott abban a munkában az ember, pusztult az igásállat, de nem volt megállás: építették a várat éjjel-nappal.
De még ez sem volt elég: Stibor vajda másokat is munkára kényszerített. Az arra járó szekereket, hintókat mind megállították, az utasokat leszállították, és nyolc napon át keményen dolgoztatták. De a hintókról csak a kocsisokat állították munkába, az urak és úrinők Stibor vajda vendégei voltak azalatt, míg mások dolgoztak.
Így épült könnyel, átokkal és verejtékkel Beckó vára. De Stibor vajda állta a fogadalmát: egy esztendő múlva ott állott a vár a csúcs tetején.

A falu a várról kapta a nevét. A vár régi magyar neve Bolondóc, amely a monda szerint onnan ered, hogy Stíbor vajda udvari bolondjának Beckónak építtette.
A vár 12. században már állott, mint Bolondóc királyi ispánság központja. A 13. század végén került Csák Máté birtokába. Halála után (1321), királyi vár 1388-ig. 1388 és 1434 között volt a Stíbor családé, mint királyi adomány. A török időkben a települést a várhoz kapcsolódó fal is védte. 1599-ben a török sikertelenül ostromolta. Várát a kurucok sem tudták elfoglalni, de a várost Ocskay László csapatai két ízben, 1707. október 13-án és 1708. január 16-án is feldúlták. A fellegvár a Rákóczi-szabadságharcot még épségben átvészelte, de 1729-ben vigyázatlanság miatt leégett, és többé nem építették újjá.