Torockószentgyörgy vára

Torockószentgyörgy (románul Coltești, németül Sankt Georgen) falu Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Torockóhoz tartozik. Az erősség két részre osztható. A XIII. század második felében a környéket magáénak mondó Ákos nemzetség tagjai emeltették a déli sziklacsúcson a legkorábbi magot, egy 10 x 10 méter alapterületű öregtornyot, amihez emeletes palotaszárny kapcsolódott. Az Árpád-házi uralkodók fiúágon való kihalása után Kán nembeli László tartományúr fegyveresei szállták meg önkényesen. Valószínűleg az ostromuk során dőlhetett romba, mert utána hosszú ideig magára hagyatva állt.

Jogos birtokosa, a Torockói nemesi család lent a völgybeli jobbágyfalvakban építtetett magának kúriát. Csak a XV. század második felében, Hunyadi Mátyás király uralkodása idejéből maradt fenn olyan oklevél, amiben leírják, hogy tulajdonosai újjáépítették az üszkös romokat. Ekkoriban emelték a hegycsúcs északi részén elhelyezkedő épületeket. A legerősebb védőmű egy 12 x 12 méteres alapterületű lakótorony, amit félkör alakú várfal védelmezett a támadásoktól. Tőle déli irányban hosszúkás lakópalota szolgálta az összeköttetést a régebbi várrésszel.

A fényesen berendezett főnemesi rezidenciát az 1514-es Dózsa György vezette parasztháború idején a nemesek zsarnoki uralma ellen felkelt pórnépek vették ostrom alá. Velük összejátszottak a várbeli szegények, akik kinyitották a kaput. A betóduló népek kifosztották az épületeket, felgyújtották a nemesi privilégiumok iratait.