Sárkányok kertje

A legenda szerint sok száz évvel ezelőtt élt itt egy csodaszép pásztorleány. Amennyire szép volt, éppen annyira szegény is. Egész nap a rá bízott juhocskákat legeltette a környéken. Mivel nagyon fiatal és csodaszép volt, a környék nyalka vadászlegénye nagyon beleszeretett. Történt, hogy amíg a fiatalok egymással enyelegtek, bizony a juhnyáj szanaszét szóródott, és ráadásul tilosba is ment. Mindezekért a juhnyáj felmérgelődött gazdája megátkozta a szegény szép pásztorlányt: – Válj kővé, ahol vagy!– kiáltotta haragosan. És úgy is lett, de nem csak a csodaszép, kék szemű pásztorlány vált sziklává, hanem a gonosz lelkű gazda is. Alkonyatkor és hajnalonként az alacsonyan járó napsugarak által keltett árnyékok juhocskákká változtatják a hajlott hátú kőtömbök vetületeit. Ennek a szívszorító népi legendának román változatát a turistaház falán kifüggesztették. Az óriás konglomerátumoknak nevük is van, mint pl. az erdő őrei, a szerelmes pár, vadászlegény, sárkányok, bárányok stb.