Madarasi Hargita

Fotók-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A Madarasi-Hargita a leglátogatottabb hegycsúcs a Hargitában. Az északnyugati oldalon, 1650 méteren található a Madarasi-Hargita menedékház, amelyet 1941-ben építettek a magyar kormány támogatásával. A csúcsról szép kilátás nyílik a környező hegységekre és medencékre. Ez ma Székelyföld legnépszerűbb síközpontja. Madarasi Hargita üdülő- és kirándulóközpont Székelyudvarhelytől 36 km-re található. Összesen 4,5 km-nyi sípályát találhatunk itt 1500-1760 m tengerszint feletti magasságban. A síterep december közepétől április közepéig hóbiztos, kedvező időjárás esetén a szezon május közepéig tart. A sípályákat hótaposógép segítségével folyamatosan karbantartják A területen éjjel-nappali hegyimentő-szolgálat üzemel.

Fotók-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A Madarasi Hargita növényzete és állatvilága:
A kedves látogató, amíg felérkezik a Madarasi Hargitára, az aljban jellemző elegyes erdők birodalmából a fenyvesekbe érkezik. Innen mindössze 10-20 perc járással a csúcs irányába, már elérjük a fenyvesek felső határát, ezután az alpesi tájakra jellemző borókás következik. Tehát mindössze 10 km-es szakaszon három növényzeti övet érintünk.
A Madarasi Hargita növényzet szempontjából az alhavasi növényzeti övbe tartozik. Magassága eléri az 1801 métert, a csúcson található növényzet alkalmazkodott a nehéz éghajlati viszonyokhoz, az alacsony hőmérséklethez, nagy mennyiségű csapadékhoz, az erős szélhez hosszabb ideig tartó hótakaróhoz (5- 6 hónap). Az itt élő növények leggyakrabban a cserjék közül kerülnek ki. Ilyen például a törpe boróka alacsony, tömött növésű, örökzöld cserje, tű alakú levelekkel (4-8 mm), amelyek rásimulnak a rövid, vaskos, görbült ágra. Fája sok rostot tartalmaz, amely nagy rugalmasságot kölcsönöz a hajtásoknak, s így károsodás nélkül elviselik a vastag hótakaró súlyát. A törpe boróka között a legnagyobb mennyiségben a fekete áfonya van jelen, majd a vörös áfonya és a hamvas áfonya. A Madarasi Hargita lejtőin uralkodó fafaj a lucfenyő amely összefüggő, komor havasi erdőségeket alkot nagy területeken, de lehet csoportosan vagy éppen magányosan is. A Madarasi Hargita állatvilágát meghatározó fontosabb tényező a nagy kiterjedésű lucfenyvesek jelenléte. A lucfenyvesekben élő emlős állatok: a barna medve, a gímszarvas a hiúz, a farkas, a vadmacska, a nyuszt, a mókus, a róka és a vaddisznó. A madarak közül előfordul a siketfajd, a császármadár, a macskabagoly, az uhu, az egerészölyv, a fenyves cinege, keresztcsőrű, fenyőszajkó, hegyi cinege.A hüllők közül megtalálható az elevenszülő gyík. A kétéltűek közül az alpesi gőte és a kárpáti gőte él az itt előforduló pocsolyákban és lápokban.A gyors folyású hegyi patakokban él a sebes pisztráng, a botos kölönte, a fürge cselle, és a kövi csík.

Fotók-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A Madarasi-Hargita, a székelyek Szent Hegye (1801 m) a menedékháztól körülbelül egy óra járásra van. Nincsen meredek szakasz, közepes, vagy inkább könnyű sétával, enyhe emelkedés mellett juthatunk fel. Mindenképpen vállalkozzunk a túrára, ha az időjárás engedi, mert kihagyhatatlan. Sokat mondják, hogy nem is járt Székelyföldön az, aki a Szent Hegyen nem járt. A csúcsra vezető úton is állandóan megállunk, csodálva a fokozatosan kitáruló panorámát. A csúcsra érve aztán rendkívüli a látvány, szinte „egész Erdély” a lábaink előtt hever. A már-már valószerűtlen panorámát nem lehet elfeledni. A hegytetőn körbesétálva, egy másik érzés is hatalmába keríti az embert… A hely misztikus hangulatát a tetőn szétszórtan felállított apróbb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, valamint a keresztek és kopjafák fokozzák. Talán nem tudjuk megfogalmazni, de aki itt járt egyszer, biztosan megérti, miért Szent a székelyeknek ez a hely. 

Figyelmedbe ajánljuk:

 
     

Csikszeredai Mikó-vár-45 km

Csikszeredai Milleniumi templm-44 km

Zetalakai viztrározó-16 km