Kőhalom vára

Kosd - patak partján, a mai Brassó megyében fekszik Kőhalom község, előbb város, a régi Kőhalomszék főhelye. Székelyek voltak az első lakói de aztán elszászosodott: német neve Reps , csak a XVII. században bukkan fel. A vár az egész középkoron át királyi tulajdon s a benne parancsoló várnagyok hatalmas urai a népnek. S a szászok nehezen tűrték a földesúri hatalmat. Az Árpádok kihaltával az erdélyi szász vendégek (hospites) a jelentkező trónkövetelők közül a bajor Ottó mellé állottak. Károly Róberttel szemben még akkor is ellenszenvvel viseltettek, amikor vetélytársai már eltűntek.

1324-ben nyílt lázadásban törtek ki. A felkelést Tamás erdélyi vajda hamarosan leverte; a zendülők vezére, Henning szász ispán, az ütközetben elesett. Egy kis csapat Kőhalomba vette be magát, de ez is gyorsan behódolt. Ez volt az egyetlen eset, hogy a vár háborús szerepet játszott. De nem is lett volna alkalmas komoly ostrom kiállására. Kőhalom eredetileg csak a mostani belső várból állott. A hegy tetején falkerítette kis téren állott a várnagy és a csekélyszámú őrség lakásául szolgált néhány épület.
Nincs nyoma öregtoronynak, vagy akár csak egy szerényebb, őrtoronynak. E kicsiny fellegvárhoz járult a középkor végén egy a csúcsot bekerítő körfal két toronnyal és egy a lejtő legkevésbé meredek pontját védő, sarkantyú módjára kiugró bástyával. Adatok híján nem lehet megállapítani, mikor és mi módon jutott a vár a város hatalmába. Valószínű, hogy a fejedelmek nem tartották érdemesnek a stratégiai jelentőséggel nem bíró váracska fenntartását, ezért. a XVI. század végefelé átengedték a városnak.

Sajátságos, hogy amikor a vár minden hadászati értékét elveszti, akkor kezd terjedelemben növekedni. A kőhalmi polgárok egyrészt hiúságból, másrészt, mivel a vár falai kisebb portyázó bandák ellen mégis csak oltalmat nyújtottak, nemcsak fenntartották hanem száz éven át egyre bővítették. Két tágas várudvart csatoltak hozzá s ezek megteltek apró házacskákkal. Különösen 1620 körül, Weyrauch Dávid királybírósága alatt. folyt nagy építő tevékenység. Ekkor emelték a nyugati külső várfalat., készítették az alsó várban a kutat s kijavították a meglevő épületeket. Kevéssel utóbb állították fel a "Szalonnás-tornyot" s a "Szolgák tornyát" ; 1643-ban készült a középső kapu, 1718-ban a (tévesen) templomnak nevezett épület.