Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom

A város a Békény-patak hordalékkúpján, a Gyergyói-medence keleti peremén fekszik. A városnév eredetének egyik - a néphiedelem szerinti - magyarázata: az õsmagyarok elõfutárai meglátva a nagy kiterjedésû hegyi medencét, visszakiáltottak társaiknak a "gyer, jó!" felkiáltással és így ez maradt a település neve. A város az írásos dokumentumok szerint 1332-ben már állt. A XV. században utcás-soros település volt, ahol a két házsort a Békény-patak és a mellette végighúzódó út határozta meg. Az 1562-es nagy székely felkelés után Gyergyószentmiklós lakosainak jó része a Lázár grófok jobbágya lesz, így szerepel 1567-ben 10 szabad székely telek mellett 78 jobbágycsalád, amely csak  1599-ben válthatta meg magát. 1661-ben Ali basa dúlja fel a települést; 1668-ban a Moldvából áttelepült örmények erõsítik a helység kereskedelmét és indítják el annak városiasodását.
1685-ben a Gyergyóban és Csíkban élõ örmények, saját szertartásaik megõrzésével egyesültek a római katolikus egyházzal. A város barokk stílusú római katolikus temploma a XVIII. század közepén épült. 1730-1734 között épült fel az örmény katolikus templom és védõfala. A XIX. században Gyergyószentmiklós a térség egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált. Az örmények 1688-ban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot nyolcszögű, meredek cserepes sisakkal fedett két lőportorony és tört alaprajzú lőrésekkel ellátott kőfal veszi körül. Egyes vélemények szerint egyidős a kápolnával a gótikus korból, mások szerint az 1730-as évi építkezés korából való.
A templom ékessége a barokk szószék, a fő- és mellékoltárok, valamint Szent Gergely 1752-ben Velencében készült oltárképe. A várfal belső, ablakszerű mélyedéseibe 1750 táján készült mesteri domborművek és festmények láthatók. A cinteremben számos, homokkőből készített síremlék látható. Érdekes egy Amoniteseket tartalmazó mészkőből készült sírkő, a templomkert kijárata közelében.