Sólyomkő vára

Brinje várát Sokolnak vagy Sokolovacnak (kb. Sólyomkő) is nevezik, melynek első említése 1411-ben volt, amikor is Brinjében Frangepán Miklós, Nelipich Ivánnal találkozott. A következőévben, maga Zsigmond király is meglátogatta Brinjét. A vár, Mátyás királyig maradt a Frangepánok kezén, aki elvette a Frangepán Hansnak is nevezett Jánostól, akinek aztán az általa bérelt, Kosinjba kellett költöznie, és csak Mátyás halála kaphatta vissza a várat. Egyébként, 1493-ban a vár alatt találkozott a Frangepánok serege a báni hadakkal, hogy megbéküljenek egymással és együtt induljanak a korbáviai mezőre (másképpen: udbinai csata), ahol azonban hatalmas vereség várt rájuk. Frangepán Hans János, 1521-es haláláig Brinjében maradt, amit fia, Kristóf örökölt meg, aki ott volt azon a cetini száboron, ahol Szapolya Jánost támogatta. Kristóf halála után, Brinjét, testvére, Farkas kapta meg: ez az erőszakos ember, Ferdinánd híveként pusztult el 1546-ban.

Brinje, 1537-től, katonai irányítás alá került, majd, 1553-ban, a király költségén kijavítatták. A törökök gyakran szálltak a vár alá (1530-ban, 1623-ban, 1630-ban, 1661-ben). Ennek okán, 1613-ban a vár már romokban állt: „ an Geb�ude zerissen und an anderen Kriegsnotdurffen gar öde” , 1651-ben újra kijavítatták, sőt ekkor még egy új hidat is készítettek. 1639-ben Pieroni, császári hadmérnök mérte fel a várat, majd 1650-ben, M. Stier, aki megemlítette, hogy a vár jó állapotú és a falai is erősek. A falakon belül sok fából készült ház volt. Az utcái nagyon szűkek. A falak védőfolyosói és a tornyok födémjei azonban már tönkrementek. Stier a javíttatásokra, 1850 forintot indítványozott.

Brinje egy igazi Frangepán vár volt; falakkal védték a váraljai települést, amit a vár falai oltalmaztak úgy, mint, ahogy azt szinte minden nagyobb Frangepán várnál megfigyelhető volt. Pieroni 1639-es, Stier 1660-as alaprajza, és egy 1701-es alaprajz, lényegében teljesen azonosnak tekinthető (a bécsi hadilevéltárban, G.I. a 49. szám alatt). Pieroni képe azonban gyenge rajzolatnak tűnik, Stier rajza viszont kitűnőnek mondható, Valvasortól is létezik egy kép, amit egy alaprajz után készítethetett, ám az teljesen hiteltelen, viszont van egy jó sematikus ábrázolása is a várnak, a XVIII. század elejéről, a bécsi udvari könyvtárban (1729. körüli). A várfalakon belülre (azaz a belső várba), egy erős tornyon keresztül lehetett bemenni, a kaput egy kicsiny védőerkély ( Pechnase ) is védte, a külső falakat négy félkör alakú toronnyal, egy ötszögletes és egy kör alakú (Valvasor vázlatán itt egy torony van!) hatalmas bástyával védték. Maga a vár állt ( az 1701-es alaprajz szerint, ford. ): egy lakótoronyból, D, amit nagyon gondosan viteleztek ki, egy vele szemben lévő kápolnából, B, mely maga is egy külön ismertetésre szolgál rá, valamint e két objektum közöti lakóépületekből, C. A már említett bástyák közül, a félkör alakú E, a vár azon falát védte, mely a kápolnát a lakótoronnyal kapcsolta össze.

Pieroni a rajzára, berajzolta az osztófalakat és a háztömböket is: ezt azért tehette, meg, mert a vár, a tönkremetétől, lényegében semmit sem változott, sőt Stier korához képest, a vár és az alsó vár képe például, sokkal régebbinek tűnik. Az egész várból, a várkápolna maradt fenn a legjobban. Az alaprajza teljesen szabálytalan. A kápolnának három szintje van: a középső szint a valójábani kápolna: a boltozati bordák, az ajtó keretezése, az ablakok kőkeresztjei és mérművei, rendkívül gondosan kivitelezettek Az alsó helyiségei is boltozottak: a lőrései azt mutatják, hogy itt eredetileg is gondoltak a védelemre is, míg a felsőbb szintek nagyobb ablakait, csak később alakíthatták át a védelemre alkalmassá. Az egész kápolnát kőből építették fel, az épület egészét kívülről, jelentős magasságban, egy övpárkány övezi, a szegélyeit különösen megerősítették. E kápolna egyedül álló emléke az építészeknek, különösen az építtető Frangepánoknak…”