Perusics vára

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A mai Perusicsi járás területe már a Kre. 1. évezredben is lakott volt, amiről egy sor erődített telep tanúskodik. Az ókorban a nagyobb települések képezték a gazdasági és a kulturális élet központjait. Különleges jellemzője ennek a korszaknak, hogy az itt elhaladó magisztrális főútnak köszönhetően, a térség bekapcsolódhatott Dalmácia, s rajta keresztül az egész Római birodalom életébe. A római kor után, csak a középkorban jelennek meg újból nagyobb számban a települések. Perusics szervezettszerű településének létrejötte a 16/17. szd. korai szakaszára tehető, amikor a vidék képezte Európa és az Oszmán birodalom közti határt.

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A törökök 1527-ben hódították meg végleg Likát és Korbavát, s vele együtt Perusics várát, melybe maga Malkocs bosnyák bég telepedett, aki rögtön utasítást is adott a vár további erődítésére és kijavítására. Miután Perusics térsége az állandó háborúskodások miatt teljesen elnéptelenedett, a törökök szisztematikus telepítésbe kezdtek, mely során nagyszámú muzulmán, vlach és egyéb balkáni, pásztorkodó népelemeket telepítettek le. A törökök Perusics megerődítése mellett, hogy az elpusztított területek új lakosságát megoltalmazzák, számos más erősséget is építettek a vidéken, mint pld. a Perusics közelében található Kvarte falu fölötti Stitár tornyát (kula Štitar), ezen kívül egy sor kisebb, falazott és szárazon rakott falú erősséget is, melyek alkalmakként védelmi funkcióval bírtak, alkalmakként pedig a vlach lakosság állatainak elhelyezésére szolgáltak. A felújított várral bíró Perusics, a Likai (Kirkei) szandzsák (1580.) egyik legfontosabb támaszpontja lett, mely alá a Koszinji vidék (kraj Kosinjski) egésze is tartozott. A törökök ez időben, a várral szembeni magaslaton található középkori templom helyén egy dzsámit építettek, amit aztán 1698-ban a Szt. Kereszt plébániatemplommá alakítottak át. Az otocsáci határőrök 1636-ban lerohanják Perusicsot, mely során a vár is megsérül, de gyorsan ki is javítják, és 1641-ig meg is tartják, amikor a török újra elfoglalja, kijavítja és birtokolja egészen 1685-ig, Lika eme részének felszabadításáig. Az 1685-ben kezdődő felszabadításban az Otocsáci ezred katonái, a Meszics Márkó szerzetes (pop Marko Mesić) vezette népi felkelők és a zenggi uszkókok vettek részt.

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

 

Figyelmedbe ajánljuk:

 
     

Zengg vára-75 km

Soóyomkó vára-60 km

Plitvicei tavak-42 km