Erdőd vára

„… Erdőd (Erdut) várának némi maradványai a Duna fölött emelkednek, melyet 1472-ben, a titeli prépostság tulajdonában említettek meg. A későbbiekben az alsólendvai Bánffy familia kezében találhatjuk, majd 1526-tól szinte folyamatosan a törökök kezében volt: Prandstetter az útleírása szerint 1608-ban nagyon rossz állapotban találta. 1687-ben Erdőd is felszabadult, majd az udvari kamara kezére került. 1730-ban, mint zálog, báró Zuan Iváné, majd erdődi Pálfy Jánosnak adták el, hogy véglegesen a csepéni Adamovich família és Cseh Ervin kapja meg a várat, akik utasítást adtak arra, hogy egy családi sírboltot alakítsanak ki belőle. Prandstetter útleírásában a várat, teljesen sematikusan rajzolta le, ám lényegében mégiscsak pontosan. A vár annak ellenére, hogy üresen állt egész jó állapotban maradt fenn.

Ma a lakótorony már jóval alacsonyabb, s a ma látható falkorona sem eredeti, ugyanis a kicsiny fogazatokat is a sírbolttá történő átalakítás során készítették el. Még a legjobb állapotban, a kiugratott felső részű, kör alakú torony maradt fenn (a konzolokra történő építkezés, a XV. századi olasz épületekre emlékeztetnek). Az övező falakból csak nagyobb falcsonkok maradtak fenn. Hötzendorf festőművész, a XIX. század közepén lefestette ezt a várat (137. kép), sajnos meglehetősen romantizáló módon, ám úgy, ahogy az, abban a korban követelmény volt…”

A magyar történetírásban mindig Erdőd név alatt szereplő vár, 1403-tól, 1499-ig a titeli prépostság tulajdonában volt. A váraljai települést, mint oppidum említik meg 1443-1499-ig. A Szt. István nevét viselő egyházközsége, a 14. szd-ban a valkói főesperességhez, azon belül a Valkón inneni kerületéhez tartozott. A várat castellumként említik meg 1472-ben. A település, a török hódoltság alatt városnak minősül (1550. közepén). Erdőd települése a törökök alatt nahije-i, adóegységként han-i ranggal bírt.