Drégely vára

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A magyar történelem egyik leghősiesebb várostromának helyszíne, Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsát koronázza, Drégelypalánk felett. 1552-ben, a gazdag felvidéki bányavárosok ellen meginduló hatalmas török sereget négy teljes napig tartóztatta fel Szondy György várkapitány és maroknyi katonája. A rommá lőtt vár ékes mementója a magyar vitézek páratlan hősiességének. A végvári katonák és a janicsárok nyomában ma már lelkes turisták ostromolják a csak gyalogosan elérhető, szép kilátást nyújtó Várhegyen álló, nagy múltú romokat.

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A vár keletkezésének pontos dátumát máig vitatják a különböző történészek, ami biztos, hogy a tatárjárás után kezdték el kiépíteni a hegytetőn álló erődítményt. A XIV. század elején már biztosan állt a vár, ekkor, 1311-ben Csák Máté seregei foglalták el, és tíz évig tartottak ki, miután a királyi koronára szállt a tulajdonjog. Zsigmond király ezt a várat is elzálogosította, végül a Tari családtól, a jobbágyság szüntelen panaszai miatt, 1438-ban a király kiváltotta a zálogjogot, és Pálóczy György esztergomi érsek örökös tulajdonába került az erőd. Utóda, Széchy Dénes érsek megerősíttette és kibővíttette a várat, melyet az esztergomi érsekek nyári vadászkastélynak is használtak. A vár történelmi jelentősége a török betörések korával kezdődött. A vesztes mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, és állandó helyőrséget tartottak a várban. Drégely vára a gazdag felső-magyarországi bányavárosokat védő végvári láncolat előörse lett. A már akkor felújításra szoruló, folyamatos emberhiánnyal küszködő várat még egy, a lőporraktárba csapódó villámcsapás is sújtotta. 

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

Az egyre fokozódó török fenyegetettség idején Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak. 1552. július 6.-án érkezett meg a vár alá Ali budai pasa több mint tízezer főnyi seregével és nyomban körülzárta a várat. A megadásra való felszólítást kapásból elutasította Szondy, válaszul a törökök pár nap alatt, konkrétan rommá lőtték a külső falakat. Július 9.-én a nagyoroszi papot, Mártont küldte a pasa az újabb ultimátummal, Szondy ezúttal sem fogadta el a kapitulációt, viszont két apródját, Libárdyt és Sebestyént két török fogollyal együtt leküldette a pasa táborába, hogy kímélje meg életüket és nevelje őket derék vitézekké cserében a két magas rangú török hadifogoly életéért. Arany János foglalta romantikus dalba a történetet Szondy két apródja c. költeményében. A végső ostrom előtt Szondy eltüzelte az értékesebb ingóságokat, majd rövid, de hősies küzdelemben életét nem kímélve állta az óriási túlerőben lévő török csapatok támadását. Az önfeláldozó védelemben az összes várvédő életét vesztette, a pasa, Szondy bátorságát elismerve, díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított. A rommá lőtt Drégelyvárat a török már nem is használta, lent a faluban épített magának erős palánkvárat, innen a falu neve, Drégelypalánk. A hegytetőn magányosan álló vár romjait már nem állították helyre, kövei nagy részét a lakosság hordta el, más részét az idő vasfoga porlasztotta. A sorsára hagyott várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került, a vár megmentésére, 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány működésének hála az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították.

Figyelmedbe ajánljuk:

 
     

Nográd vára-30 km

Esztergomi bazilika-66

Hollókő várs-65 km