Temes vármegye


Címere

Temes vármegye 1918-as alakjában jelentős észak-déli, és csekély kelet-nyugati kiterjedésű közigazgatási egység volt. Nagyobb részét az Alföld foglalta el, keleten hegységek előnyúlványai voltak megtalálhatóak. Temes vármegye síkságát számos folyóvíz vágta ketté, nagyobbak a Béga, a Karas, a Temes, és mocsarak is találhatók voltak itt.
A vármegyét északról Arad vármegye, keletről Krassó-Szörény vármegye, délről Szerbia, nyugatról pedig Torontál 

vármegye határolta. A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Temesvár központtal. Dél-Magyarország legvirágzóbb vidéke volt a török hódítás előtt. Az Oszmán Birodalom a 16. században foglalta el, a török közigazgatásban a Temesvári vilajethez csatolták.
A 18. században a Bánság a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, ekkor a későbbi vármegye a Temesi bánság katonai terület része lett. 1779-ben megszűnt, és a középkori határaitól lényegesen eltérő vármegyét visszasorolták a Magyar Királyság vármegye-rendszerébe, későbbi déli része 1873-ig a Határőrvidék része maradt.
1849- 1860 a vármegye közvetlen bécsi irányítás alá került. 1876-ban került hozzá a korábban Krassó-Szörény vármegyei Fehértemplom és környéke, 1884-ben egy-egy falut cserélt Krassó-Szörénnyel: Kusics Temeshez, Daruvár Krassóhoz került, végül 1892-ben hozzácsatolták Székelykeve falut Torontáltól. Területe 1910-ben 7342 km², ebből 1920-ban Románia kapott 5552 km²-t, a többi a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság igazgatásába került.

Temes vármegye székhelye, Temesvár