Szabolcs vármegye


Címere

Szabolcs a legrégibb vármegyék közé tartozott. Területe 1876-ig a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati, valamint Hajdú-Bihar megye északi és nyugati részeit foglalta magába. A 17. századtól a hajdú városok kiváltak a megyéből, létrehozva a Hajdú kerületet. Az 1876-os megyerendezés során a megye délnyugati területei a Hajdú kerületből alakult Hajdú vármegyéhez kerültek. Ugyancsak ekkor lett a vármegye székhelye Nagykálló helyett Nyíregyháza.

A trianoni békeszerződés a vármegyét annyiban érintette, hogy a Tisza jobb partján fekvő három községét (Eszeny, Szalóka és Tiszaágtelek) Csehszlovákiához csatolták. Mivel Ung vármegyéből Magyarországon csupán két község maradt (Záhony és Győröcske), ezért az 1923-as megyerendezés során a két vármegyét összevonták Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye néven, és egyidejűleg az addig Bereg vármegyéhez tartozott Nagylónya, Kislónya, Mátyus és Tiszakerecseny községeket is ide csatolták.
1938-ban az első bécsi döntést követően Ung megye újraalakult a Csehszlovákiától visszakapott területen, így Szabolcs vármegye ismét önállóvá vált. A két megye közötti határvonal azonban a Tisza, vagyis az addigi országhatár lett, így az 1920-ban elcsatolt négy község Unghoz került, Záhony és Győröcske viszont Szabolcshoz tartozott továbbra is. A négy egykor Bereg megyei községet azonban ismét elcsatolták, így azok Bereg és Ugocsa megyéhez kerültek.
A vármegye területe az 1945-ös megyerendezés következtében módosult ismét, amikor néhány község átcsatolásával kiigazították határait Szatmár-Bereg és Hajdú vármegye irányában.
Szabolcs vármegye megszűnésére az 1950-es megyerendezéskor került sor, amikor összevonták Szatmár-Bereg megyével Szabolcs-Szatmár néven, amelyet 1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének neveznek.

Szabolcs vármegye, Nyíregyháza