Máramaros vármegye


Címere

Máramaros vármegye nevét 1119-ben említették először az írott forrásokban, ahol cum in Maramorisio tempore venationis venatum ivissemus néven volt említve. 13. században lakatlan vagy gyéren lakott vidék volt. Benépesülése az öt koronaváros (Máramarossziget, Hosszúmező, Huszt, Técső, Visk) 14. századi alapításával kezdődött. A telepítő kenézek máramarosi első okleveles említése 1326-ból való; mikor Sztan fia Szanisló, más néven Barcán, a nemes Petrovay és rokon családok őse megkapta az Iza völgyében fekvő Szurdokot a belőle kivált Barcánfalvával, és vlach telepítésbe kezdett (Gy 4: 118).

1334–1335-ben volt a vlachok legnagyobb beköltözése: Mikola fia Bogdán vajda népével Szerbia felől háromnegyed éven át költözött be. Beköltözése szemmel tartására a király Jánki László kalocsai érseket, Érsomlyó (Versec) és Krassófő urát rendelte ki. Bogdán vajda és népe beköltözésének részletei homályban vannak ... csak eredménye ismeretes: az Erdély körüli térség benépesülése újabb vlach tömegekkel. Bogdán elől az előtte Máramarosba költözött Drágos vajda kimenekülni kényszerült a Kárpátokon túli, tatárok által elpusztított moldovai oldalra, mert máramarosi falvait az új jövevény elfoglalta és felégette, s központját elődje egyik lakhelyén, az Iza felső szakaszán, Izakonyha faluban rendezte be. A nemesi vármegye 14. század végén jött létre. A 16–17. században a Partium része.
1919-ben a vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia területéhez került, északi része Csehszlovákia birtoka lett.
A második világháború idején két részletben teljes területe visszakerült Magyarországhoz, az 1939-ben visszacsatolt kárpátaljai részen a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság Máramarosi közigazgatási kirendeltsége alakult meg Huszt székhellyel, míg maga a vármegye a Romániától 1940-ben visszakerült részen alakult újjá (4009 km²). A vármegyét új alakjában kibővítették néhány kárpátaljai román- ill. magyarlakta községgel (Aknaszlatina, Alsóapsa, Középapsa, Técső, Tiszafejéregyház, Visk), viszont Lonka eddig Romániához tartozó részét a Kormányzói Biztossághoz csatolták. A világháború után Kárpátalja a Szovjetunió, azon belül Ukrajna része lett. A déli részen helyreállt Románia birtokviszonya, és története Máramaros megyeként, ill. 1952-1968 között Máramaros tartomány néven folytatódik.

Máramaros vármegye székhelye, Máramarossziget