Kolozs vármegye


Címere

Kolozs vármegyét a 11. században alapította Szent István, miután 1002-ben Gyula vezért legyőzte, és Erdélyt a székelyek által lakott terület kivételével hét vármegyére osztotta fel. Az 1876-os megyerendezés során addig Doboka vármegyéhez tartozó községeket is Kolozs vármegyéhez csatoltak.
A váruradalmak keletkezése a megyében a 13. század második felétől indult meg. Kezdetben a Kolozsvárat is megszerző és fellendítő erdélyi püspök építette ki Feketeerdőtől Szamosfalváig terjedő uradalmát, beolvasztani

a közbeékelődő kolozsmonostori apátságot is. Kolozsvár királyi uralom  kerülésével alá azonban a püspök Fenesen épített várát tette meg új központjává.

A mezőgazdasági termelés egyedüli formája a 13.-15. század fordulójának adatai szerint az ekés földművelés volt. Helynevek maradtak fenn pl. a komló és kendertermesztésről, a Szamoson és a Nádason pedig vízimalmok működtek.
A megye fő bányaterméke a Kolozsaknán és a Szász-aknán kitermelt só volt. A kereskedelem ismert központja pedig Kolozsvár mellett Kolozsakna volt hetivásáraival, míg nyugaton Gyalu és Gyerővásárhely, keleten pedig Teke tekinthető a kereskedelem központjának.
Az 1876-os megyerendezés során addig Doboka vármegyéhez tartozó községeket is Kolozs vármegyéhez csatoltak.
1918 után a vármegye román uralom alá került, ahol kissé módosult területtel továbbra is fennállt, 1925-ig Județul Cojocna elnevezéssel (Kolozs román elnevezése alapján), ezután viszont Județul Cluj volt a neve (a megyeszékhely, Kolozsvár román neve után).

Kolozs vármegye székhelye, Kolozsvár