Gömör és Kis-Hont vármegye


Címere

Gömör a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kis-Hont, mely Hont vármegyének Tiszolc és Rimaszombat között fekvő, Nógrád, Gömör és Zólyom vármegyék közé ékelődő exklávéja volt, csak 1786–1802 környékén csatlakozott hozzá, attól kezdve a vármegye neve Gömör és Kis-Hont.

1918-ban (az 1920-as trianoni békeszerződéssel megerősítve) a megye legnagyobb része az újonnan alakult Csehszlovákia része lett, kivéve egy kis területet Putnok környékén, mely a székhelye is volt e rövid időre, és néhány települést a Feledi járásból a vármegye legdélibb részéből. 1923-ban a csonka

megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven.
1938-ban a megye legnagyobb részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben azonban ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Gömör és Kis-Hont csehszlovákiai része Szlovákiához került. Szlovákiai részei az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerülethez és a Besztercebányai kerülethez tartoznak.
Gömör vármegye nevét ma Magyarország települései közül már csak egy kis falu, Gömörszőlős őrzi nevében.

Gömör és Kis-Hont vármegye székhelye, Rimaszombat  /1940/