Bars vármegye

Címere

Bars vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Barsvár központtal valószínűleg a Miskolc-Bés nemzetség birtokain.[1] Bars várát először 1075-ben említi okirat Borsu néven, a megye róla kapta nevét. A kővár felépítése előtt állt itt egy palánkvár is. 1240-ben IV. Béla a váraljai településnek városi rangot adott. 1918-ban Csehszlovákia része lett, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A vármegye utolsó magyar alispánja, dr. nemes Persay Ferenc (1854-1937), rendet tett a zűrzavaros Tanácsköztársaság után, a vármegye védelme szervezésében

jeleskedett, és nagy szerepet töltött később a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája igen aktív tagjaként.
Az I. bécsi döntés 1938-ban Bars vármegye területének déli részét Magyarországnak ítélte. Ekkor ez a megyetöredéket Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel összevonták Hont vármegyével, melynek egyik része addig Magyarországhoz tartozott Nógrád és Hont k.e.e. vármegye keretei között, másik részét ugyanekkor csatolták Magyarországhoz.
A második világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaálltak az 1938 előtti határok.
Szlovákia függetlenné válása, 1993 óta az egykori Bars vármegye területe ennek része, és az 1996-os közigazgatási reform óta részben a Nyitrai kerülethez, részben a Besztercebányai kerülethez tartozik.

Bars vármegye székhelye, Aranyosmarót