Munkácsi vár

Fotó Kovács Zoltán  /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

Itt tüzé föl piros zászlaját a
Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hősinek tanyája
Íme, íme most rabok hona.
Semmi más, mint dönthetetlen kőfal,
Semmi más, mint lánccsörömpölések -
Bátran tudnék a vérpadra lépni,
Oh de ez a börtön... ettül félek.
Föl s alá jár magas büszke fővel
Ott a sáncon egy ifjú fogoly;
Messzeszállott lángtekintetével
Vajjon hol jár gondolatja, hol?
Lépte gyors még; uj vendég bizonnyal,
Erejét az éj s lánc nem töré meg -
Bátran tudnék a vérpadra lépni,
Oh de ez a börtön... ettül félek.

Munkács, 1847. július 12. /Petôfi Sándor/


 
Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A munkácsi vár méltán Kárpátalja legismertebb emlékhelye.
Közeledhetünk bármely irányból Munkácshoz, már messziről köszönt a 68 m magas sziklabérc tetején álló, ostromokkal,  emberi nemtörődömséggel dacoló fenséges vár, 
melynek látványa minden évszakban, minden napszakban rabul ejti az utazót.  A város déli részén, a Latorca kanyarulatánál álló 250 m hosszú, 110 m széles vár alapterülete mintegy 14 000 m2. A várdomb sziklás teraszai változó magasságúak, így meghatározták a vár védelmi rendszerének kiépítését. A három várrész – az alsó-, a középső- és a fellegvár – 10 -10 méteres szintkülönbségű teraszokon helyezkedik el, és külön védelmi rendszerrel rendelkezik.

A vár vastag falait nyolc szögletes és három körbástya erősíti.  Az alsó várat híd kötötte össze a középső várudvarral. Az udvart nyugati és keleti irányból három, -illetve kétszintes kőből és téglából épült ház zárja, melyben a várvédő katonaság lakott. Az alsó várban éltek a kézművesek és a szolgák, a középső várban voltak a kaszárnyák, a lőszer-és élelmiszerraktárak, a konyha és a lovagterem. A fellegvár a mindenkori tulajdonosnak és udvartartásának adott otthont.
A munkácsi vár neve összeforrt a honfoglalással. Anonymus Gestája szerint a Vereckei-hágón átkelő magyarok első pihenőjüket a mai vár környékén tartották, s már ekkor megkezdték a vár építését. A kutatások szerint feltehetően az 1241-ben elpusztult Borsova vár helyett építették 1242-1311 között.
Első írásos említése 1311, amikor Aba Amadé fiai visszaadták a várat Károly Róbertnek.
1352-ben a litvániai hadjáratból hazatérő Nagy Lajos megpihent a várban. Később Erzsébet királyné birtoka, majd a beregi ispánok tulajdona. Mária királyné halála után újra királyi birtok. 1395-ben Zsigmond a várat Korjatovics Tódor litván hercegnek adományozza. Korjatovics jelentős erősítéseket végzett a várban, az ő idejére esik többek között a 86 m mély várkút megépítése is.
Az idők során a vár gyakran cserélt gazdát. Legdicsőbb korszakát 1686-88 között, a vár legendás hírű ostroma idején élte, amikor Zrínyi Ilona több mint 800 napon át védelmezte a várat.
A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok sasfészke lett, utolsóként került osztrák kézre. II. József fogházzá alakíttatta át. Itt töltötte fogsága utolsó esztendejét Kazinczy Ferenc.
A millennium tiszteletére a vár északi kiszögellésén díszes talapzaton 24 m magas emlékoszlopot állítottak, tetején turulmadárral. Trianon után elbontották, ám 2007 óta újra áll az emlékoszlop, s rajta a kiterjesztett szárnyú turulmadár büszkén tekint Verecke felé. 

Fotók-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

 

Figyelmedbe ajánljuk:    
     
Ungvári vár-40 km Csetfalvai refotmátus templom-
50 km
Csetfalvai ökumenikus templom-50 km