Széll Gábor: A 20.század huszasa

 

Magyarok történelmében eme pont,
melytől az égető fájdalom gyászba bont.
Századok közül századok szégyene,
melyben az igazság, háborúk sorozatába torkollott bele.
Háború, minek alapja ármány, cselszövés, lélekbeli hasadás,
hogy ne legyen ily sok magyarnak hazájában maradás.
Európán belül a feszültség forrongott,
köpönyegforgatók zuhanyában, a harag nem oltódott.
Világ égés következett,
nagyot szólt szava.
Hullott is embernek milliónyi hada.
Átfordult az óra, hirdették a vesztest.
S a magyar nép !
Kiáltották a tettest !
Te bűnös vagy, aljas, gonosz, galád !
Mert nem gyűrted etnikumaidat alád!

Sorsotok közös volt, egymást közt jól éltetek nagyon,
ez ‘antant’  érdek ellen volt, hisz túl sok volt a ‘vagyon’.
Megérdemelt hon? Dicső régmúlt, s jelen?
S a világban mindenhol dobogós helyen?
Nagyhatalmi részről nem felet meg nekik,
kitervelve Trianon-nal széthúzás illetik!
Lenyesték a határokat, kaszabolt az olló.
Erdély, Felvidék, Őrvidék, Délvidék, Kárpátalja....
Most arra száll a holló.
Nem volt bennük érzelem, vagy kegyelem,
a nagy T betűs kereszt kidagadt a szemeken.
Hiába volt több ezeréves kemény munka, vér, verejték,
mi szép volt nekünk azt kitépték elvették!
Vittek mindent mit nem szégyelltek,
hisz immáron nem vártak rájuk küzdelmek.
Jobb híján láncba vert magyar csak nézhette,
hogy válik valóra szomszédainak rémtette.
Nem hagytak mást, mint bánatot, s szenvedést,
szétszakadt családok kapták a rettegést.


 

Tiltottak vallást, történelmet, anyanyelvet,
Kárpátok hegyei a düh-től remegtek!
Hatalmas városaink kaptak új nevet,
s e hon földjére szültek ellenünk  gyermeket.
Nos így alakult húszban a magyarnak sorsa,
csatlós, álnok nemzetek csoportja kirabolta.
Sosem fagyott alább ez a történelmi érzés,
hisz ez hazánknak azóta is ütőeres vérzés.
Költőink sora próbálta megüzenni ezt a világnak,
de azóta sem hallgatták  meg sokan az imánkat.
De tavasszal mindig kizöldül a fa ág,
s föltámad újra Magyarország!
Így nem lesz többé  csonka, csak is a teljes,
és ez lesz nemzetek közül  a legnagyobb nyertes.
Megbékél majd a föld, az egekben a hőseink,
ismét büszkék lehetünk mink, s őseink.