Szabó Viktor: Ébredj magyar!

Nézz már magadba magyar!
Ellenség éles kardja,
Szívemet széjjel vágja.
Érzem a gonoszság fája,
Már lelkemet is bántja.
Trianon lelkemet gyötri,
Hazámért nem félek ölni!
Sose félj testvérem te se!
Lesz még miénk szép Verecke!
Ne sírj te szép Erdély,
Ha kell folyni fog érted vér!
Hogy oláhok vagy románok,
Hívjuk mi őket akárhogy,
Takarodni fognak földünkről,
Minden áldott magyar rögünkről!
Tótok hiába ütnek magyarokat,
Látnak még ők magyar harcosokat!
Felvidéket is mi vissza vesszük,
lengyel jön, s közös határon eszünk!
Ünnepeljünk barátságunk,
Harcos, vitéz szomszédságunk!
Nándorfehérvár diadalok városa,
Rajtunk ne múljon lesz még ott harcok sora!
Délvidéket bánja majd a szerb kutya,
Amikor rájön, hogy onnan ki lesz rúgva!
Őrvidék rólad már alig szólnak,
De te szíved is magyarul dobban!
Most Ausztria vigyáz rád,
De te is ide vissza vágysz.
Muravidék te legárvább,
Rólad emlékezni is fáj.
Piciny vagy de bíz te is kellesz,
Honunk egész csak veled lehet!
Vésse eszébe minden magyar,
Hogy most fegyvert kell ragadj!
Még van esélyünk élni egészben,
Drága szép Kárpát-medencében!