Nagykemlék vára

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A falu a trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott.  Nagykemlék várát IV. Béla királynak egy 1243-ban kelt oklevele említi először melyben megemlíti hogy a vár védői a környék lakóinak segítségével "kemléki várunkat" ("castrum nostrum Kemlek") megvédték a tatároktól. Ez alapján megállapítható, hogy Kemlék királyi várispánság volt, melyet a király megbízott ispánja igazgatott és nagy szerepet játszott a tatárjárás során. A várat valószínűleg a király is felkereste a tatárok előli menekülése közben. Az is teljesen biztos, hogy a tatárok ostrom alá is fogták a várat, de elfoglalniuk nem sikerült. A vár mellett ma egy tábla látható, melyen az a felirat áll, hogy e vár előterében a horvátok törték meg a tatárok támadását, ezzel meggátolva további előretörésüket. Ennek bizonyosságát az a történelmi tény is jelzi, hogy érdemeiket a király később azzal ismerte el, hogy az itteni várjobbágyoknak nemesi kiváltságokat adományozott, melyeket ezután több király és bán is megerősített. Az oklevél eredetije ugyan nem maradt fenn, de a zágrábi levéltárban ma is őrzik III. Ferdinánd király ezt megerősítő oklevelét. Az ilyen hétszilvafásnak nevezett szegény nemesekből Nagykemlék környékén volt a legtöbb, ahol idővel a leszármazottjaik, külön területi és jogi közösséget is alapítottak és az egész kemléki térség, hasonlóan a Túrmezőhöz (Turopolje) egy ősi, nemesi önigazgatási körzet volt. A kiváltságok mintegy húsz falut – a várbirtokot – érintettek és kiterjedtek a nyugaton Visoko, délen pedig egészen Zaistovec falvakig és az összes földesúri adótól mentesek voltak. Mentesek voltak a robottól, nem kellett sem kilencedet, sem egyházi tizedet fizetniük.

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

A várat a későbbi oklevelek "Kalnik, Kemnuk, Kemnek, Kemluk" alakban is megemlítik. 1264-ben Kemlék urát "comes de Kemnuk" alakban említik. 1270-ben V. István király a várat és birtokát Roland szlavón bánnak ajándékozta, majd a Gardun nemzetség lett a birtokosa. 1291-ben királyi várként említik a szlavón bán igazgatása alatt. A 14. század elején Ágoston zágrábi püspök tulajdona lett, de a 15. század elején már újra a királyé. Érdekesség, hogy 1365 és 1369 között börtönében raboskodott I. Lajos király foglyaként Ivan Alekszander bolgár cár is. 1362-ben a vár nemes jobbágyait "universi nobiles iobbagyones Castri majoris Kemluk" néven említik. Ebben az időben fejlődött ki "Brezovica" néven az a nemesi település, mely a mai Kalnik alapja lett. Ekkor épült fel Szent Bereck (Brcko) tiszteletére szentelt középkori temploma. 1409-ben Luxemburgi Zsigmond feleségének Cillei Borbálának adta, majd 

Fotó-Kovács Zoltán /a képek szerzői jogvédelem alatt állnak/

1419-től a Garaiaké, IV. Ziemovit mazoviai hercegé, 1428-tól a zágrábi püspökségé, 1435-től II. Tvrtko bosnyák királyé. 1438-ban Albert király a várat és uradalmát Brankovics Vuk szerb despotának ajándékozta, majd lányának házassága révén a Cilleiek birtoka lett. Cillei Ulrik meggyilkolásával a család kihalt és Nagykemlék ura Vitovec János horvát bán lett. Hunyadi Mátyástól fia Corvin János kapta meg. A 15. század végétől a 17. század elejéig, az Alapi család tulajdonában volt. Ebben az időszakban a török többször is támadta, de elfoglalni nem tudta. Közben tulajdonosai többször átépítették és bővítették, ezért a várnak gótikus, reneszánsz és barokk részei is voltak. A 17. században a vár és uradalma a Draskovich és az Orehóczy családé volt, majd később a Keglevichek, a Patacsichok, végül az Ozsegovichok voltak a tulajdonosai. A török veszély elmúltával a vár jelentősége megszűnt, helyette Orehóczy László már a 17. században felépítette a vár alatt ma romokban látható kastélyt. A várat ezután fokozatosan elhagyták és romlásnak indult, uradalmát máshonnan igazgatták.

 

 

Figyelmedbe ajánljuk: 

 
     

Varasdi vár-50 km

Csáktornya vára-62 km

Lendvai vár-102 km